A jó dolgokat
lekicsinyíti, a rosszakat: felnagyítja.
Ily módon
észrevétlenül lehet "élhetetlen" világot teremteni magunk köré,
amelyből célszerűbbnek tűnik elmenekülni, mint itt maradni.
A napi
hírek, filmek is erősítik ezeket az érzéseket.
Persze mindez
nem velük, hanem jóval előbb
elkezdődött:
*születésünktől
fogva kondicionálnak minket, "formattálódik" az agyunk. Amíg nem ismertük a számítógépeket, mindez észrevétlenül
történhetett hiszen fogalmunk sem volt róla, milyen hatásokra hogyan felelünk.
*Szüleink, tanáraink megtanították nekünk mitől kell tartanunk,
mire vigyázzunk, milyen veszélyek leselkednek ránk.
És ennek jó része szükséges volt a
túlélésünkhöz! Köszönet érte!
Jó része pedig idejétmúlt
félelemputtonnyá duzzadt az idők során, melyet hajlamosak vagyunk azóta is hűségesen
cipelni még akkor is, ha már nem támogat minket a szabadságunk megélésében.
Vajon elérkezett már az ideje az
elavult minták elhagyásának?
*Szüleink az ő szüleiktől tanultak, akik a saját
őseiktől és a puttonyba sok olyan védelmi rendszer került, mely valaha talán
védett, ma már inkább akadályoz minket.
Mit tehetünk?
Borítsuk ki a zsákot, válogassuk ki a valóban szükségeseket, a többi
mehet a fénybe.
Vizsgáljuk meg a védelmi rendszereket is, cseréljük őket korszerűbbekre!
A védettség állapotából nyugodtan kezeljük a helyükön a dolgokat: lássuk
a rosszat, de ne nagyítsuk fel, lássuk meg a jót és örvendezve teremtsünk belőle még többet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése