2016. március 31., csütörtök

Milyen a látásmódod?



Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy mintha egy furcsa szemüveg lenne rajtam:
A jó dolgokat lekicsinyíti, a rosszakat: felnagyítja.
Ily módon észrevétlenül lehet "élhetetlen" világot teremteni magunk köré, amelyből célszerűbbnek tűnik elmenekülni, mint itt maradni.
A napi hírek, filmek is erősítik ezeket az érzéseket.
Persze mindez nem velük, hanem  jóval előbb elkezdődött:
*születésünktől fogva kondicionálnak minket, "formattálódik" az agyunk. Amíg nem ismertük  a számítógépeket, mindez észrevétlenül történhetett hiszen fogalmunk sem volt róla, milyen hatásokra hogyan felelünk.
*Szüleink, tanáraink  megtanították nekünk mitől kell tartanunk, mire vigyázzunk, milyen veszélyek leselkednek ránk.
És ennek jó része szükséges volt a túlélésünkhöz! Köszönet érte!
Jó része pedig idejétmúlt félelemputtonnyá duzzadt az idők során, melyet hajlamosak vagyunk azóta is hűségesen cipelni még akkor is, ha már nem támogat minket a szabadságunk megélésében.
Vajon elérkezett már az ideje az elavult minták elhagyásának?

*Szüleink  az ő szüleiktől tanultak, akik a saját őseiktől és a puttonyba sok olyan védelmi rendszer került, mely valaha talán védett, ma már inkább akadályoz minket.   

Mit tehetünk?
Borítsuk ki a zsákot, válogassuk ki a valóban szükségeseket, a többi mehet a fénybe.
Vizsgáljuk meg a védelmi rendszereket is, cseréljük őket korszerűbbekre!
A védettség állapotából nyugodtan kezeljük a helyükön a dolgokat: lássuk a rosszat, de ne nagyítsuk fel, lássuk meg a jót  és örvendezve teremtsünk belőle még többet :)
      

BG 
További gondolatokat találsz itt!  
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése