És ez mindenkire igaz!
A megfelelő időre vár, hogy kikeljen és termést hozhasson.
Ahogy a természetben, úgy a mi életünkben is fontos a megfelelő időzítés: ha elhamarkodva bújik ki könnyen elfagyhat, míg ha túlságosan óvatos, lehet hogy nem marad ideje megérlelni a termést.
Mi van akkor, ha valamilyen oknál fogva nem kel ki, pl. elfagy a csíra?
A negatív érzelmek pl: bánat, bűntudat, harag, elkülönülés energiája fagyaszthatja el.
A hajlandóság, egyenrangúság, egység energiája újjáélesztheti a tetszhalott csírát vagy új csírát fejleszt ki, mivel társ-teremtőként minden hatalmunkban áll.
Ilyenkor a régi, ki nem kelt kezdemény lebomlik, hogy táptalajt biztosítson az új számára. Nem vész hát kárba, átalakul, hálásak lehetünk tápláló erejéért! Köszönet a segítségért és a tapasztalatért! :)
Honnan tudjuk, hogy itt az idő?
Hallgassunk a testünk jelzéseire:szívünkre, gyomrunkra, torkunkra. Ha összeszorul bennünk valami, félelmet élünk meg, ez azt üzeni: még tennünk kell valamit azért, hogy növeljük a biztonságérzetünket.
Ma már megtanulhatjuk jól kezeli a dolgokat!
Régen, amikor az emberek érzékelték, hogy valami nincs rendben, tanácsot kértek, és évezredeken át azzal nyugtatták őket, hogy úgysem tudnak tenni semmit… Aki elhitte, elhitte, aki nem - és felelősséget vállalt a saját életéért, cselekedeteiért - képes volt "csodát tenni". Ezeknek az "apró" csodáknak sokat köszönhetünk!
Manapság nap mint nap megtapasztaljuk, hogy régi - látszólag megoldhatatlan- problémák is megoldhatóak!
Igen, amikor igazán akarjuk, képesek vagyunk megoldani a problémáinkat!
Sok sikert hozzá!
BG
További gondolatokat találsz itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése