Amikor nem jön össze valami...

 ...érdemes feltenni magunknak néhány kérdést:

Valóban szeretném?

Milyen jó és rossz érzések keletkeznek bennem ezzel az üggyel kapcsolatban?

Mit veszíthetek ha nem valósul meg és mit nyerhetek ha siker koronázza törekvéseimet?

 A válaszaim megmutatják, megéri-e további erőfeszítéseket tennem az ügyben...

Mitől véd meg engem?

Pl:sikertelenség, vagy önmagam agyonhajszolásától?

Mi segítené a megvalósulást?

Pl:1/ha teremthetnék egy biztos alapot, melyre építhetnék!?

2/Garantálom a magam számára,hogy ahány pihenőnapot,vagy órát elvettem magamtól,annyit azonnali hatállyal biztosítok a magam számára

 BG
További gondolatokat találsz itt!

Mire adsz engedélyt?

Senki sem bánthat meg az engedélyem nélkül!
Mahatma Gandhi

Hazugság vagy udvariasság?

Az illemszabályok által működtetett programok

Önértékelésünk aláásása már egészen korán megkezdődik. Amikor azzal a programmal találkozunk, hogy amit teszünk az nem ér semmit, vagy ha fájdalmat okoznak nekünk, az nem számít:

Vegyük például néhány ártatlan illemszabályt:

1/Valaki teljesít egy kérést  

- Köszönöm!,- mondják nekünk

- Nincs mit!- válaszoljuk, pedig természetesen van mit!

2/Vagy pl. közlekedési eszközön ránk lép valaki és miután elnézést kért, azt mondjuk:

- Nem történt semmi!,- miközben még mindig fáj a lábunk ...  

Érdemes az igazsággal, önértékelésünkkel jobban összhangban lévő válaszokat adnunk:

"Nincs mit!" helyett "Szívesen!"

"Nem történt semmi" helyett  pl:"Véletlen volt!" vagy "Már múlófélben van!"  

 BG
További gondolatokat találsz itt!

Kapcsolódó cikket találsz itt:

Hazugság 

A mondókák, mesék az első programjaink 2.

Nyissuk meg a siker felé vezető utat!

A népmeséknek számtalan tudatalattinkba programozott  elgondolást felfednek:

Pl: az első gyermeknek nem sikerül megoldania a feladatot, a másodiknak sem, a harmadik, a kicsi azonban mindent megold.

Ez a program jó szándékkal jöhetett létre, támogatva a kisebbeket, hogy bízzanak magukban, a saját erejükben, érezzék meg magukban azt az erőt, mely nagy dolgok végrehajtására teszi őket képessé.

 Hiszen a földet az első (fiú)gyermek örökölte, a második elmehetett katonának, a harmadik papnak... Eszmei, erkölcsi támogatást szerettek volna biztosítani a számára ha már annyi mindenről le kellett mondania.

Mit jelenthet ez manapság családdinamikai szempontból azoknál, akik tudatalattijukban hordozzák ezt a programot? Az első gyermeknek nem sikerül!

Az második gyermeknek nem sikerül!

A harmadik gyermeknél sikerülnie kell, ha nem akkor úgy érezheti, hogy valami baj van vele... Bizonyos esetekben -és ennek alapját is megtaláljuk a népmesékben- a legkisebb úgy érzi, meg kell mentenie a 2 nagyobb testvért. Ezáltal olyan terhet vállalva, ami nyilván  meghaladja az erejét. Olyan ügyre fordítva az erejét, amely felemésztheti az energiáját, megakadályozhatja, hogy a saját életét élje, abban teljesedjen ki.

Akinél  ez ügy, vagy ha észrevesszük magunknál  a hasonló hitrendszerek/programok működését, természetesen felül tudjuk őket írni:

Első (második) gyerek vagyok és könnyedén meg tudom valósítani a célomat!   

Harmadik gyermekként csak saját magamért vagyok felelős!

 BG
További gondolatokat találsz itt!

Igazság egyszerűen

 A legjobb egyszerűen elmondani az igazat. Egy fájdalmas csapás, de nyomban megkezdődik a gyógyulás.

Elisabeth Adler: Vidéki menedék