Az illemszabályok által működtetett programok
Önértékelésünk aláásása már egészen korán megkezdődik. Amikor
azzal a programmal találkozunk, hogy amit teszünk az nem ér semmit, vagy ha
fájdalmat okoznak nekünk, az nem számít:
Vegyük például néhány ártatlan illemszabályt:
1/Valaki teljesít egy kérést
- Köszönöm!,- mondják nekünk
- Nincs mit!- válaszoljuk, pedig természetesen van mit!
2/Vagy pl. közlekedési eszközön ránk lép valaki és miután
elnézést kért, azt mondjuk:
- Nem történt semmi!,- miközben még mindig fáj a lábunk ...
Érdemes az igazsággal, önértékelésünkkel jobban összhangban
lévő válaszokat adnunk:
"Nincs mit!" helyett "Szívesen!"
"Nem történt semmi" helyett pl:"Véletlen
volt!" vagy "Már múlófélben van!"
Kapcsolódó cikket találsz itt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése