Táncról

Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem hogy minden lépést élvezz, míg odaérsz.

Wayne Dyer

Időben eléred amire vágysz!

A labirintus olyan, akár az élet. Bármelyik úton indulsz el, sohasem tudhatod, célhoz vezet-e, vagy zsákutcába jutsz...? De aki bölcs és kitartó, no és van elég ereje is, az végül rátalál a helyes útra, és még idejében eléri azt, amire vágyott.

Nemere István

A legtöbb élethelyzetünket okkal teremtjük meg

 

Mentsd fel a kötelezettségük alól azokat, akik szánalmassá és szomorúvá teszik az életedet!

Magadat pedig szabadítsd meg az olyan hiedelmek kötelezettségeitől, mint  az

"Ezt nem tudom megcsinálni”, 

"Ez túl nehéz”, 

"Ez túl könnyű”, "Ez nem lehet ilyen könnyű" vagy "

Az életben csak az ér valamit, amiért keményen meg kell dolgozni! Keresd meg magadban ezeket a programokat, és cseréld le őket. 

...helyettesítsd a következőkkel: 

"Tudom, milyen érzés konfliktusok nélkül elérni a céljaimat" és 

"Tudom, hogyan létezzek konfliktusok nélkül". 

Vedd ki azt a programot, hogy "Ez az ember a konfliktusok által motivál engem” és helyettesítsd azzal, hogy "Felmentem ezt az embert a konfliktusteremtés kötelezettsége alól". 

Vianna Stribal

Heiau-Luakini és az öröm

Heiau-Luakini (Hawaii)

Ezt a szent és spirituális építményt évszázadokkal ezelőtt emelték a királyok és az istenek tiszteletére. Belépve egy gyönyörű kerek kövekből épített hatalmas piramisszerű teret pillantottam meg. Az idegenvezető elmesélte, hogy a közösség minden tagja részt vett a szeretet és az öröm kifejezéséről szóló közös szertartásban. A több mérföld távolságban lévő dombon kifejtett köveket kézről kézre adták az emberek. Minden egyes követ megáldottak, mielőtt a helyére illesztették volna.

Ahogyan a régi építmény csendes békességében sétáltam, kapcsolódtam a hely érzelmeihez, és hirtelen olyan érzés töltött el, amelyben még soha nem volt részem. Rájöttem, hogy ez az öröm. Korábban soha nem éreztem. Vidámságban volt részem, például a gyerekeim születésekor, de kemény életem volt, amelyből az öröm valahogy kimaradt.

Vianna Stibal

Megengedni az örömöt... (Fejős Éva)

- Kislánykoromban ... - -megláttam egy játékbolt kirakatában egy gyönyörű, puha szőrű, hófehér jegesmedve-figurát. Tündéri pofája volt, olyan szeretnivaló; maga az ál¬lat hatalmas volt, és magányosnak tűnt. Szomorú szemmel nézett rám nap mint nap, amikor iskola után elsétáltam arra, és hosszan néztem a kira¬kati üvegen keresztül - mesélte. - Megszerettem őt. Barátommá vált, nagyon vágy tam arra, hogy az enyém legyen, tudtam, hogy nálam jó helyen lenne, hogy megbecsülném.
- Miért nem kérted meg a szüleidet, hogy vegyék meg neked?
- Megkértem - bólintott a lány. - A maci iszonyú sokba került, és anyuéknak akkor nem volt állásuk. Nem tudtam felfogni, hogy ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak.
- Értem, de hogy jön ez ide? - simogatta meg a lány kezét Axel.
- Eljött a kilencedik születésnapom, és anyuék . mindenképpen meg akartak lepni valami szép ajándékkal. Máig sem tudom, miféle különmunkával szereztek annyi pénzt, hogy a macit meg-vegyék nekem, de felajánlották, hogy menjünk el együtt a játékboltba.
-És?
- És én hirtelen úgy döntöttem, hogy mégsem
kell nekem az a jegesmedve, inkább hadd hívjam meg a barátnőimet és a testvéreimet az ak¬kor nyílt vidámparkba egy napra ... Elmentünk, de nem tudtam úgy élvezni, mint ahogyan más körülmények között élvezhettem volna.
- Miért, megbántad?
- Meg nem bántam, de folyton eszembe jutott a
szomorú szemű medve, szinte végig az volt bennem, hogy nem lett volna szabad lemondanom róla. Még a jó is elromlott bennem, érted?
- Igen - felelt a srác, és lesimogatta Cheryl válláról a fürdőköpenyt. - Később megkaptad a medvét?
- Nem. Elköltöztünk egy másik városba, de nem feledkeztem el róla. Később is elfogott. Valami furcsa vágy iránta, kicsit bántott, hogy elérhető lett volna számomra, ha akkor igazán akarom.
- Lehet, hogy nem akartad igazán.
- ... Még most is van nosztalgiám iránta.
Fejős Éva: Most kezdődik

Kapcsolódó gondolatok:
Kiváncsi vagy, vagy csak kérdezel?
Mit szeretnél valójában?

Vedd le a címkéket!

Fotó:Greener printer.

Amikor vásárolunk valamit, mielőtt használatba vennénk, levesszük róla a címkét, különben többnyire akadályoz minket a használatban. Amikor magunkat vagy másokat, esetleg fogalmakat felcímkézünk, ezek a gyakran láthatatlan „címkék”akadályoznak bennünket az adott emberrel való kommunikációban, fogalmak, tárgyak elfogódás-mentes, élvezetes használatában. 

Számtalanszor elhatároztuk: nem ítélkezünk. Ugyanakkor  folyamatosan halljuk az ítéleteket és gyakran akarva-akaratlanul a bíró szerepében találjuk magunkat is. Általában az értékelés,  ítélkezés nyomán kerül címke a vizsgált „termékre”. 

Érdemes levenni a címkéket és élvezni a  szabadságot, akadálymentes használatot :)

BG
További gondolatokat találsz itt! 

Kiváncsi vagy, vagy csak kérdezel?

- Marha jó újságíró lehetsz, abszolút nem vagy kíváncsi az interjúalany válaszaira, legalább­is úgy tűnik, csak sorozatot lősz a kérdésekből. 
Fejős Éva: Most kezdődik

Előfordult már veled ilyen? Nem interjúra gondolok, hanem hogy valaki megkérdezett valamiről és  úgy tűnt, nem igazán kíváncsi a válaszodra vagy szünetet sem tartva megválaszolta-az elvileg hozzád intézett kérdést - és gyorsan -szinte levegővétel nélkül folytatta? Végül mivel te szóhoz sem jutottál, de a hallgatás beleegyezést jelent a mi kultúránkban egyszer csak azon vetted észre magad, hogy  összegezte az elhangzottakat azzal hogy "közös véleményeteket" fogalmazza meg?
Velem előfordult és ilyenkor úgy szoktam magam érezni, mint Rozi a moziban ... :)

Ennél már csak az kellemetlenebb, ha azon veszem észre magam, hogy én teszek valami hasonlót másokkal: 1-2 szóból -melyet szóáradatom szüneteiben gyorsan ki tudnak ejteni - úgy érzem,  értem, hogy mit szeretnének mondani és már záporoznak a további kérdések...

Aki az egyik oldalt megtapasztalja, ahol teheti - nagy valószínűséggel - revánsot vesz, és gyakran nem veszi észre, hogy ugyanazt teszi mással, ami annak idején rosszul esett neki.
Persze van visszaút, csak az a lényeg, hogy észrevegyük, hogy valójában mi történik. Ha mi vagyunk a "szenvedő alanyok", akkor megállíthatjuk a szóáradatot és elmondhatjuk amit szeretnénk.  Amikor mi vagyunk az "agresszorok" megállhatunk és végighallgathatjuk a másikat. Ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy az, akit eddig nem nagyon hagytunk szóhoz jutni most feldolgozhatatlanul sokat szeretne  mondani, hiszen most végre megteheti. Így észrevétlen "szerepcsere" történhet, ahol felvesszük valamelyiket a fenti szerepek közül hol az egyik, hol a másik szerepbe kerülve.

BG 

További gondolatokat találsz itt!