Megengedni az örömöt... (Fejős Éva)

- Kislánykoromban ... - -megláttam egy játékbolt kirakatában egy gyönyörű, puha szőrű, hófehér jegesmedve-figurát. Tündéri pofája volt, olyan szeretnivaló; maga az ál¬lat hatalmas volt, és magányosnak tűnt. Szomorú szemmel nézett rám nap mint nap, amikor iskola után elsétáltam arra, és hosszan néztem a kira¬kati üvegen keresztül - mesélte. - Megszerettem őt. Barátommá vált, nagyon vágy tam arra, hogy az enyém legyen, tudtam, hogy nálam jó helyen lenne, hogy megbecsülném.
- Miért nem kérted meg a szüleidet, hogy vegyék meg neked?
- Megkértem - bólintott a lány. - A maci iszonyú sokba került, és anyuéknak akkor nem volt állásuk. Nem tudtam felfogni, hogy ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak.
- Értem, de hogy jön ez ide? - simogatta meg a lány kezét Axel.
- Eljött a kilencedik születésnapom, és anyuék . mindenképpen meg akartak lepni valami szép ajándékkal. Máig sem tudom, miféle különmunkával szereztek annyi pénzt, hogy a macit meg-vegyék nekem, de felajánlották, hogy menjünk el együtt a játékboltba.
-És?
- És én hirtelen úgy döntöttem, hogy mégsem
kell nekem az a jegesmedve, inkább hadd hívjam meg a barátnőimet és a testvéreimet az ak¬kor nyílt vidámparkba egy napra ... Elmentünk, de nem tudtam úgy élvezni, mint ahogyan más körülmények között élvezhettem volna.
- Miért, megbántad?
- Meg nem bántam, de folyton eszembe jutott a
szomorú szemű medve, szinte végig az volt bennem, hogy nem lett volna szabad lemondanom róla. Még a jó is elromlott bennem, érted?
- Igen - felelt a srác, és lesimogatta Cheryl válláról a fürdőköpenyt. - Később megkaptad a medvét?
- Nem. Elköltöztünk egy másik városba, de nem feledkeztem el róla. Később is elfogott. Valami furcsa vágy iránta, kicsit bántott, hogy elérhető lett volna számomra, ha akkor igazán akarom.
- Lehet, hogy nem akartad igazán.
- ... Még most is van nosztalgiám iránta.
Fejős Éva: Most kezdődik

Kapcsolódó gondolatok:
Kiváncsi vagy, vagy csak kérdezel?
Mit szeretnél valójában?