A teljesség IGAZ önvalónkban rejlik, mely EGY minden testvére IGAZ önvalójával.
A bennünk Élő Fény által egyek vagyunk. Amikor a másikat bántjuk, magunkat bántjuk.
(Gondoljunk a -szerencsés esetben könyvekből és filmekből ismert - háborúból hazatért katonákra. És ez a tapasztalat még évek után is képes volt kisérteni* őket. Testvéreikkel a szörnyűségen osztoztak, nem a Szereteten. Az elkülönülést kényszerültek működtetni és arról is megfeledkeztek, hogy az Egységre vágytak.)
A múlt fájdalmai akkor halványulnak el, ha tanultunk belőlük.
Ne várjuk, hogy más mondja meg, mit tegyünk. Tegyük, amiről Tudjuk, zsigerileg érezzük, hogy az JÓ.
A mindenkiben benne lévő békét és a szeretetet erősítsük.
Hogyan?
Találjuk meg MAGunkban - békét és a szeretetet - és fókuszunkat ezen tartsuk.
Ha a kívülről bekiabáló hírek elmozdítanak onnan, rendben van.
Tegyük meg, amit meg kell tennünk és
-amint lehetséges- FÓKUSZÁLJUNK újra arra, ami erősít, éltet
minket ahogy a VILÁGOT is, amelyben élünk!
Tipp: Figyeld meg a tavaszi természetet!
Minden teszi a dolgát.
Tegyük mi is azt!
(*a KISÉRTet addig kisér, míg meg nem értjük az üzenetét ;)
További írásokat találsz itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése