A tökéletes boldogságomat csak a gondolataim és a hiedelmeim fedhetik el. Érzéseim és a világgal való interakcióim a fizikai valóságban reprodukálódnak. Az egyetlen gyógyulás, amire szükség van, régi hiedelmeink feladása, s gondolkodásmódunk, érzéseink és a világgal való interakciónk megváltoztatása.
Eljött az ideje, hogy megtanuljam feltétel nélkül szeretni magam?!
1980-ban Eggy McDonaldot Lou Gehrig-kórral diagnosztizálták. Mire az orvosok végül meghatározták a betegségét, a saját szavaival élve: „egy tál zselé lett kerekes székben”. Az orvosok azt mondták neki, hogy a legjobb esetben hat hónapja van.
Miután egy-két napig tombolt az élet igazságtalansága miatt, a következő gondolat merült fel benne:
„Mivel amúgy is haldoklom, miért ne használnám ki ezt a rövid időt arra, hogy végre megtanuljam feltétel nélkül szeretni magam?” Évekig megvetette a testét. Egyrészt túlsúlyos volt. A gyermekbénulás két csenevész végtagot hagyott rá, és nagyon nehéz volt találnia bármit is a testén, ami igazán tetszett neki.
Naponta háromszor odagurult a kerekes székével a tükörhöz, és meztelenül ült. Nem távozott onnan, amíg egy új pozitív elemet nem talált, amit a listához hozzá tudott adni. A haja csinos volt, kezdetnek nem rossz. Úgy döntött, bármibe telik is, megtanulja elfogadni magát. Azt is elhatározta, hogy minden negatív érzést és gondolatot átad Istennek.
Aztán egyszer csak az történt, hogy elért egy pontra, ahol átlépett egy csodálatos határt. Valójában szeretetet és együttérzését kezdett érezni önmaga iránt. A testét a teremtés csodájaként kezdte látni, egy áldott lénynek, aki örömöt tapasztalhat meg.
Az erő visszatért a végtagjaiba. Végül elkezdett járni. Tudott egyedül enni és felöltözni is.
Eggy McDonald lett az első személy, aki teljesen felépült az ALSből, és harminchét évvel később még mindig ALS-mentes.
Pam Grout nyomán
További részleteket angol nyelven itt találod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése