2018. január 3., szerda

VASA hajómúzeum



A Vasa a világ egyetlen, épen fennmaradt 17. századi hajója. A hajót díszítő több száz faragott szobornak és 95%-ban eredeti állapotában megőrzött szerkezetének köszönhetően joggal tartozik a világ leggyakrabban látogatott turistalátványosságai közé. A hajó nemcsak technikai és történelmi kuriózum, hanem egyben kiemelkedő művészettörténeti emlék is.
A Vasa egy kifejezetten a hajó bemutatása céljából épült stockholmi múzeumban látható, ahol széles választékkal rendelkező ajándékbolt, luxusétterem és kilenc kapcsolódó kiállítás is helyet kapott. A Vasa történetét részletesen bemutató dokumentumfilm tizenhat nyelven tekintheto meg. A Vasa Múzeum Skandinávia leglátogatottabb múzeuma. Bizton állíthatjuk, hogy pusztán a Vasa Múzeum kedvéért érdemes Stockholmba ellátogatni.
ELSÜLLYEDT A CSATAHAJÓ
1628 augusztus 10-én vitorlákat bontott egy nagy csatahajó, hogy elhagyja a stockholmi kikötőt. Teljesen újonnan épített hajó volt, amely a Vasa nevet kapta az uralkodó Vasa-dinasztia címere után. Az ünnepélyes alkalom tiszteletére eldördültek a hajó oldalán fenyegetoen kinyúló, nagy tuzereju ágyúk.
Amint a hajó méltóságteljesen siklott a kikötő bejárata felé, hirtelen feltámadt a szél. A szél belekapott a vitorlákba, majd a Vasa az oldalára billent, de rövidesen visszaállt egyenes helyzetbe. Egy hirtelen jött második széllökés a hajót azonban már az oldalára fordította. Az ágyúnyílásokon keresztül a víz akadálytalanul tört utat a hajó belseje felé. A Vasa rövid idon belül a tenger mélyére süllyedt, örök hullámsírba temetve a személyzet 150 tagjából legalább harminc embert, ám egyes források szerint ötvenet. 333 évnek kellett eltelnie, mire a felkelo Nap sugarai ismét bejárhatták a Vasa gazdagon díszített termeit és folyosóit.
A VASA FELFEDEZŐJE
Anders Franzént gyerekkora óta érdekelték a hadihajók roncsai. Engedve a kísértésnek, az 1950-es évek elején megkezdte a Vasa felkutatását. Anderst mindig csodálattal töltötték el a Stockholm körüli szigetek között elsüllyedt hajók titokzatos roncsai. A sós vízi hajóroncsokat rongáló hajóféreg, a Teredo navalis, a Balti-tenger édesvízzel kevert tengervízében nem fordul elő. Ezt Anders Franzén fedezte fel, aki a Balti-tengerben elsüllyedt hajókon végzett kutatásokat követően jutott erre a következtetésre. A Vasa roncsát 1956-ban sikerült megtalálnia.
A NAGYÁGYÚ
A Vasá-t Stockholmban, a messze földön híres holland hajóépítő mester, Henrik Hybertsson vezetésével építették. A mestert munkájában hajóácsok, szobrászok, vitorlakészítő mesterek, kovácsok, festok és üvegesek hada segítette. A Vasa nem kevesebb, mint négyszáz ember keze munkáját viseli magán.
A hajót II. Gusztáv Adolf, svéd király parancsára építették. A vitorlás két év alatt készült el. A háromárbocos hajón tíz vitorla kapott helyet. Magassága az árboctalptól számítva 52 méter, hossza 69 méter volt. Súlya elérte az 1 200 tonnát.

Elkészültekkor a világ legimpozánsabb, legerősebb hadihajói közé tartozott.
A TRAGÉDIA OKA
A mai fejlett tervezési eljárásoknak köszönhetően nagy pontossággal meghatározható a hajó viselkedése, a hajó vízi alkalmasságát részletes tervezési munkálatok szavatolják. A 17. században viszont már korábban bevált méretezési eljárások szerint dolgoztak. Korabeli források szerint a Vasa terveit az építési munkálatok megkezdése után módosították.
A király a szokásosnál nagyobb számú ágyút kívánt volna a fedélzeten elhelyezni. Ennek eredményeképpen a hajótest eredeti méretezése nem felelt meg az elvárásoknak. A hajó vízvonal feletti része így jóval magasabb lett, mivel két zárt ágyúfedélzettel építették meg. A hajó alját nagyméretu, nehéz kövekkel töltötték fel, amelyek az építők elgondolása szerint a hajótestet egyensúlyban tartották volna. Azonban sajnos az átalakítások miatt a Vasa túlságosan fejnehéz lett, a 120 tonnás ballaszt nem volt elegendo a hajó egyensúlyban tartására.
A VASA ÉPÍTÉSÉNEK OKAI
A Vasá-t a svéd haditengerészet zászlóshajójának szánták. Fedélzetén 64 ágyú kapott helyett. Az ágyúk közül a legtöbb 24 fontos ágyú volt (nevüket onnan kapták, hogy 24 font súlyú (10,8 kg) ágyúgolyókat használtak). Svédország összesen húsz hadihajója közül, a Vasa büszkélkedhetett a legnagyobb tuzerovel.
A Vasa úti célja valószínuleg Lengyelország lett volna, hiszen a lengyelek akkoriban már régóta Svédország legnagyobb ellenségének számítottak. Lengyelországban ekkor Svédország egykori régense, Zsigmond király uralkodott, aki közös apai nagyapjuk miatt a svéd király unokatestvére volt, de katolikus hite miatt eluzték régensi székébol.
A VASA TÖRTÉNETE A KIEMELÉST KÖVETOEN
Több évig tartó elokészületek után a Vasa 1961. április 24-én végre ismét felszínre került. A több évszázadig a tenger fenekén hevero hajóroncsot a kiemelést követoen megfeleloen konzerválni kellett. A felszínre került faszerkezet ugyanis rohamos gyorsasággal bomlik szét.
Elso lépésként az egész hajótestet vízpermettel vonták be, miközben a szakemberek a megfelelo konzerválási módszerek kidolgozásán fáradoztak. Választásuk a polietilénglikolra esett, amely vízben oldható viaszos anyag, és a fába behatolva lassan kiszorítja belole a vizet. A speciális anyaggal végzett permetezés több éven keresztül folytatódott.
A SZOBROK
A hajótesttel együtt több, mint 14 000 fatárgyat hoztak a felszínre, köztük 7 000 szobrot is. Ezeket a tárgyakat egyenként konzerválták, majd visszahelyezték oket eredeti helyükre. Ez a feladat minden bizonnyal alig tért el egy hatalmas, több ezer apró elembol álló kirakós játéktól.
A 17. századi hadihajók nemcsak rettento mennyiségu fegyvert hordoztak, kialakításuk, berendezésük a legpazarabb berendezésu palotákéval vetekedett. A felszínre hozott alkotásokon aranyozás és festés nyomai láthatóak. A szobrokon végzett vizsgálatok során fény derült arra, hogy készítésük idején a szobrok vörös alapon élénk színekben pompáztak. A szobrok oroszlánokat, bibliai hosöket, római császárokat, különféle mesés tengeri lényeket, görög istenségeket és sok más díszes élolényt és mitikus szereplot ábrázoltak. A faragások méltó emléket állítottak a svéd uralkodó hatalmának, távoli országokban hirdették a svéd kultúra nagyságát és egyben Svédország politikai ambícióit is.
A HAJÓ JELENLEGI ÁLLAPOTA
A Vasa állapotának fenntartása és a hajó karbantartása állandó gondozást és törodést igényel. A hajótest konzerválása szempontjából mindenekelott a stabil klíma a leglényegesebb. A sós tengervízben töltött több száz év során a gerendákat összetartó vasszegek a tölgyfából készült fagerendákat koromfeketére színezve elrothadtak. A bomlási folyamat eredményeképpen a gerendákat végül már csak a fából készült facsapok tartották össze. A vízben található különféle szennyezodések nagy mennyiségu kénné alakultak át, amely a hosszú ido során alattomosan a faanyagba hatolt. A kén a levego oxigénjével kémiai kölcsönhatás útján kénsavvá alakul át. Az így kialakuló sav a fára roppant kártékony, azonban a múzeumba látogató érdeklodokre semmilyen káros hatása nincsen. A Vasa tartós konzerválását célzó kutatások manapság is nagy lendülettel folynak.
IDOUTAZÁS A VASA FEDÉLZETÉN
A Vasa elsüllyedésével nemcsak a hajó, hanem a 17. század egy piciny szeletkéje is a mélybe merült. Amit 1961-ben a felszínre hoztak, a 17. század óta érintetlenül hevert a tenger mélyén. Minden egyes pici tárgynak saját, külön-külön is érdekes és egyedülálló története van. A roncsban persze nemcsak tárgyakat, hanem a hajó személyzetének emberi maradványait és a hajó felszerelését is megtalálták.
A tenger fenekén, a barátságtalan és hideg iszapban a kutatók hat olyan vitorlát is találtak, amelyek a baleset idején nem voltak felhúzva. Ezek a vitorlák a világ legrégebbi, máig fennmaradt vitorlái. A konzerválási eljárást megelozoen a vitorlák a tengervíz romboló hatásai miatt pókhálóra hasonlítottak. A feltárás mind a mai napig folytatódik. A múzeum kiállításainak keretén belül számos egyedülálló, az elmúlt korok és emberek jellegzetességeit, életvitelét bemutató tárgy tekintheto meg.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése