A Vasa a világ egyetlen, épen fennmaradt 17. századi hajója.
A hajót díszítő több száz faragott szobornak és 95%-ban eredeti állapotában megőrzött szerkezetének köszönhetően joggal tartozik a világ leggyakrabban
látogatott turistalátványosságai közé. A hajó nemcsak technikai és történelmi
kuriózum, hanem egyben kiemelkedő művészettörténeti emlék is.
A Vasa egy kifejezetten a hajó bemutatása céljából épült
stockholmi múzeumban látható, ahol széles választékkal rendelkező ajándékbolt,
luxusétterem és kilenc kapcsolódó kiállítás is helyet kapott. A Vasa történetét
részletesen bemutató dokumentumfilm tizenhat nyelven tekintheto meg. A Vasa
Múzeum Skandinávia leglátogatottabb múzeuma. Bizton állíthatjuk, hogy pusztán a
Vasa Múzeum kedvéért érdemes Stockholmba ellátogatni.
ELSÜLLYEDT A CSATAHAJÓ
1628 augusztus 10-én vitorlákat bontott egy nagy csatahajó,
hogy elhagyja a stockholmi kikötőt. Teljesen újonnan épített hajó volt, amely a
Vasa nevet kapta az uralkodó Vasa-dinasztia címere után. Az ünnepélyes alkalom
tiszteletére eldördültek a hajó oldalán fenyegetoen kinyúló, nagy tuzereju
ágyúk.
Amint a hajó méltóságteljesen siklott a kikötő bejárata
felé, hirtelen feltámadt a szél. A szél belekapott a vitorlákba, majd a Vasa az
oldalára billent, de rövidesen visszaállt egyenes helyzetbe. Egy hirtelen jött
második széllökés a hajót azonban már az oldalára fordította. Az ágyúnyílásokon
keresztül a víz akadálytalanul tört utat a hajó belseje felé. A Vasa rövid idon
belül a tenger mélyére süllyedt, örök hullámsírba temetve a személyzet 150
tagjából legalább harminc embert, ám egyes források szerint ötvenet. 333 évnek
kellett eltelnie, mire a felkelo Nap sugarai ismét bejárhatták a Vasa gazdagon
díszített termeit és folyosóit.
A VASA FELFEDEZŐJE
Anders Franzént gyerekkora óta érdekelték a hadihajók
roncsai. Engedve a kísértésnek, az 1950-es évek elején megkezdte a Vasa
felkutatását. Anderst mindig csodálattal töltötték el a Stockholm körüli
szigetek között elsüllyedt hajók titokzatos roncsai. A sós vízi hajóroncsokat
rongáló hajóféreg, a Teredo navalis, a Balti-tenger édesvízzel kevert
tengervízében nem fordul elő. Ezt Anders Franzén fedezte fel, aki a
Balti-tengerben elsüllyedt hajókon végzett kutatásokat követően jutott erre a
következtetésre. A Vasa roncsát 1956-ban sikerült megtalálnia.
A NAGYÁGYÚ
A Vasá-t Stockholmban, a messze földön híres holland hajóépítő mester, Henrik Hybertsson vezetésével építették. A mestert munkájában
hajóácsok, szobrászok, vitorlakészítő mesterek, kovácsok, festok és üvegesek
hada segítette. A Vasa nem kevesebb, mint négyszáz ember keze munkáját viseli
magán.
A hajót II. Gusztáv Adolf, svéd király parancsára építették.
A vitorlás két év alatt készült el. A háromárbocos hajón tíz vitorla kapott
helyet. Magassága az árboctalptól számítva 52 méter, hossza 69 méter volt.
Súlya elérte az 1 200 tonnát.
Elkészültekkor a világ legimpozánsabb, legerősebb hadihajói
közé tartozott.
A TRAGÉDIA OKA
A mai fejlett tervezési eljárásoknak köszönhetően nagy
pontossággal meghatározható a hajó viselkedése, a hajó vízi alkalmasságát
részletes tervezési munkálatok szavatolják. A 17. században viszont már
korábban bevált méretezési eljárások szerint dolgoztak. Korabeli források
szerint a Vasa terveit az építési munkálatok megkezdése után módosították.
A király a szokásosnál nagyobb számú ágyút kívánt volna a
fedélzeten elhelyezni. Ennek eredményeképpen a hajótest eredeti méretezése nem
felelt meg az elvárásoknak. A hajó vízvonal feletti része így jóval magasabb
lett, mivel két zárt ágyúfedélzettel építették meg. A hajó alját nagyméretu,
nehéz kövekkel töltötték fel, amelyek az építők elgondolása szerint a
hajótestet egyensúlyban tartották volna. Azonban sajnos az átalakítások miatt a
Vasa túlságosan fejnehéz lett, a 120 tonnás ballaszt nem volt elegendo a hajó
egyensúlyban tartására.
A VASA ÉPÍTÉSÉNEK OKAI
A Vasá-t a svéd haditengerészet zászlóshajójának szánták.
Fedélzetén 64 ágyú kapott helyett. Az ágyúk közül a legtöbb 24 fontos ágyú volt
(nevüket onnan kapták, hogy 24 font súlyú (10,8 kg) ágyúgolyókat használtak).
Svédország összesen húsz hadihajója közül, a Vasa büszkélkedhetett a legnagyobb
tuzerovel.
A Vasa úti célja valószínuleg Lengyelország lett volna,
hiszen a lengyelek akkoriban már régóta Svédország legnagyobb ellenségének
számítottak. Lengyelországban ekkor Svédország egykori régense, Zsigmond király
uralkodott, aki közös apai nagyapjuk miatt a svéd király unokatestvére volt, de
katolikus hite miatt eluzték régensi székébol.
A VASA TÖRTÉNETE A KIEMELÉST KÖVETOEN
Több évig tartó elokészületek után a Vasa 1961. április
24-én végre ismét felszínre került. A több évszázadig a tenger fenekén hevero
hajóroncsot a kiemelést követoen megfeleloen konzerválni kellett. A felszínre
került faszerkezet ugyanis rohamos gyorsasággal bomlik szét.
Elso lépésként az egész hajótestet vízpermettel vonták be,
miközben a szakemberek a megfelelo konzerválási módszerek kidolgozásán
fáradoztak. Választásuk a polietilénglikolra esett, amely vízben oldható
viaszos anyag, és a fába behatolva lassan kiszorítja belole a vizet. A
speciális anyaggal végzett permetezés több éven keresztül folytatódott.
A SZOBROK
A hajótesttel együtt több, mint 14 000 fatárgyat hoztak a
felszínre, köztük 7 000 szobrot is. Ezeket a tárgyakat egyenként konzerválták,
majd visszahelyezték oket eredeti helyükre. Ez a feladat minden bizonnyal alig
tért el egy hatalmas, több ezer apró elembol álló kirakós játéktól.
A 17. századi hadihajók nemcsak rettento mennyiségu fegyvert
hordoztak, kialakításuk, berendezésük a legpazarabb berendezésu palotákéval
vetekedett. A felszínre hozott alkotásokon aranyozás és festés nyomai
láthatóak. A szobrokon végzett vizsgálatok során fény derült arra, hogy
készítésük idején a szobrok vörös alapon élénk színekben pompáztak. A szobrok
oroszlánokat, bibliai hosöket, római császárokat, különféle mesés tengeri
lényeket, görög istenségeket és sok más díszes élolényt és mitikus szereplot
ábrázoltak. A faragások méltó emléket állítottak a svéd uralkodó hatalmának,
távoli országokban hirdették a svéd kultúra nagyságát és egyben Svédország
politikai ambícióit is.
A HAJÓ JELENLEGI ÁLLAPOTA
A Vasa állapotának fenntartása és a hajó karbantartása
állandó gondozást és törodést igényel. A hajótest konzerválása szempontjából
mindenekelott a stabil klíma a leglényegesebb. A sós tengervízben töltött több
száz év során a gerendákat összetartó vasszegek a tölgyfából készült
fagerendákat koromfeketére színezve elrothadtak. A bomlási folyamat
eredményeképpen a gerendákat végül már csak a fából készült facsapok tartották
össze. A vízben található különféle szennyezodések nagy mennyiségu kénné
alakultak át, amely a hosszú ido során alattomosan a faanyagba hatolt. A kén a
levego oxigénjével kémiai kölcsönhatás útján kénsavvá alakul át. Az így
kialakuló sav a fára roppant kártékony, azonban a múzeumba látogató
érdeklodokre semmilyen káros hatása nincsen. A Vasa tartós konzerválását célzó
kutatások manapság is nagy lendülettel folynak.
IDOUTAZÁS A VASA FEDÉLZETÉN
A Vasa elsüllyedésével nemcsak a hajó, hanem a 17. század
egy piciny szeletkéje is a mélybe merült. Amit 1961-ben a felszínre hoztak, a
17. század óta érintetlenül hevert a tenger mélyén. Minden egyes pici tárgynak
saját, külön-külön is érdekes és egyedülálló története van. A roncsban persze
nemcsak tárgyakat, hanem a hajó személyzetének emberi maradványait és a hajó felszerelését
is megtalálták.
A tenger fenekén, a barátságtalan és hideg iszapban a
kutatók hat olyan vitorlát is találtak, amelyek a baleset idején nem voltak
felhúzva. Ezek a vitorlák a világ legrégebbi, máig fennmaradt vitorlái. A
konzerválási eljárást megelozoen a vitorlák a tengervíz romboló hatásai miatt
pókhálóra hasonlítottak. A feltárás mind a mai napig folytatódik. A múzeum
kiállításainak keretén belül számos egyedülálló, az elmúlt korok és emberek
jellegzetességeit, életvitelét bemutató tárgy tekintheto meg.
forrás: https://www.vasamuseet.se/hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése