"Charmaine
igyekezett kinyitni a szemét, ami olyan volt, mintha leragasztották volna.
Amikor sikerült, Bazt kezdte keresni. Nem volt ott. Felült, megpróbálta
felidézni, mit csinált előző éjjel, de nem járt sikerrel. Homályosan
emlékezett rá, hogy Touchcsal és néhány barátjával elmentek egy klubba,
valahol a reptér közelében: Blue valami. Meleg volt, sötét és füstös, ő pedig
ivott valamit, felszívott pár csíkot a mosdóban - szokásos péntek esti
program. De ennyi. Nem emlékezett rá, hogyan jutottak haza, vagy hogy miért
van még mindig teljesen felöltözve.
Óvatosan letette
a lábát az ágyról, és megpróbált felállni. A feje lüktetett, és hányinger
kínozta. Kinyitotta az ajtót, és bebotorkált a fürdőszobába, próbált
egyenletesen lélegezni. A legkevésbé sem akarta hányással kezdeni a napot.
Kitapogatta a
villanykapcsolót, és összerezzent, amikor az apró fürdőszobát elárasztotta a
fény. Megnézte magát a tükörben, miközben megnyitotta a csapot, hogy megmossa a
fogát. Bőr: pattanásos, hámló és fakó; szem: elhomályosult, elkent szemfesték,
és fáradt; haj: tartás nélküli és élettelen, látszanak a gyökerei. Csak bámult
magára, ahhoz is túl fáradt volt, hogy felfogja, mennyire rémesen néz ki.
Gépiesen lehajolt, és elkezdte mosni a fogát. Ahogy köpött és öblített,
észrevette, hogy vérzik az ínye. Rettenetes hideg érzés indult felfelé hátul a
nyakán.
Csak néhány napja
volt, hogy Touch megmutatta az undorító réseket a szájában, ahol a fogainak
kellett volna lenniük.
- Ja - mondta
elégedetten, észrevéve Baz és Charmaine döbbenetét. - Ínybetegség. Ez a szar
szétmarja az ínyedet mondta, egy kevés kokaint morzsolgatva az ujjai között.
- Legyetek óvatosak. Járjatok fogorvoshoz. Ne csináljátok azt, amit én, amikor
még többet használtam a szert, hogy enyhítsem a fájdalmat.
Charmaine-nak
szokása lett, hogy az ínyébe dörzsölt egy kis kokót, mielőtt csíkot szívott
volna - Baz és Touch is esküdözött, hogy anyálon át közvetlenül bekerül a
véráramba, és úgy jobban üt. A rózsaszínes vörös habra meredt a
mosdókagylóban. Hirtelen kopogtattak az ajtón. Összezavarodott. Baz soha nem
kopogott. Az ajtó nem is volt rendesen bezárva. Kiöblítette a száját.
- Baz? -
kiabálta, és lemosta a vért. - Mit akarsz?
- Nem Baz vagyok,
hanem Lindy. Bejöhetek? Mindjárt bepisilek.
Charmaine
felrántotta az ajtót. Ki a franc ez a Lindy? Egy majdnem meztelen, alacsony,
sötét hajú lány futott be, és ledobta magát a vécére. Mintha fel sem fogta
volna Charmaine jelenlétét.
Charmaine
rábámult.
- Te ki vagy? -
kérdezte. - Hogy jöttél be?
- Bazzal jöttem -
mondta a lány élénken, és a vécépapírért nyúlt.
Nem emlékszel?
Mind együtt jöttünk vissza.
- Mi van? Ki az a
mi? Én meg Baz?
- Ja. Múlt éjjel
.. Mi bajod van? - Lehúzta a
vécét, és felállt. Úgy tűnt,
Baz egyik
bokszeralsóját viseli, meg alig valami mást. Istenem, de szarul nézek ki. - Kritikusan
megszemlélte az arcát. Fiatal volt, nem lehetett több tizennyo1cnál, sápadt
bőr, nagy, kék szemek, hosszú, sötétbarna haj. Charmaine még soha életében nem
látta őt.
- Ne haragudj, de
miért van rajtad Baz bokszere? - kérdezte Charmaine. - Touchcsal jöttél? Az
egyik barátja vagy?
- Nem, mondtam
már. Én Baz barátja vagyok. Nézd, egész reggel hülye kérdésekkel fogsz
zaklatni, vagy mi? - Felvette Charmaine fogkeféjét, és leöblítette, mielőtt
használni kezdte volna.
- Ez az én
fogkefém! - csattant fel Charmaine, és kikapta a kezéből.
- Aú! - visított
a lány, ahogy Charmaine körme megkarcolta. Figyelj, hová teszed a kurv@
kezed! - förmedt rá.
- Kifelé a
fürdőszobámból - parancsolt rá Charmaine, a hangja remegett a dühtől.
- Ó, bocsánat! -
A lány rosszindulatúan nevetett. Azt hittem, hogy ez Baz kecója.
- Ki innen!
- Charmaine most már kiabált. Fogalma sem volt, hogy kicsoda Lindy, és nem is
érdekelte. Azt akarta, hogy
tűnjön el a lakásból, méghozzá gyorsan.
- Mi a f@. van
itt? - kiabálta Baz álmosan a nappaliból.
Mindkét lány megfordult.
Charmaine kinyitotta a nappali ajtaját. Baz a kanapépárnákon feküdt, amiket
ágyként rendeztek el a padlón. Dupla ágyként. Lindy ruhái a takarók közé
gabalyodtak : fekete melltartó, apró felső, leopárdmintás miniszoknya.
Charmaine hitetlenkedve meredt a kuplerájra.
- Char, szállj
már le az ügyről, jó? - A fejére húzott egy párnát. Charmaine a lányhoz
fordult, a szeme szikrákat szórt. Valami eltört benne. Ez volt az utolsó csepp.
- Húzd el a beled
a házamból, mielőtt kihívom a zsarukat. Gyerünk, fogd a szarodat, és kifelé -
mondta, olyan nyugodtan, amennyire csak tudta. Odament a rögtönzött ágyhoz,
lehajolt, és felvette a lány ruháit. - Gyerünk - kiabálta, miközben hozzávágta
a ruhadarabokat. -Mozogj! Most! - A lány ellenséges pillantásokat vetett rá.
Öltözni kezdett.
- A kurv@ életbe,
Char - nyögte Baz a párna alól. Charmaine hidegen ránézett.
- Még egy szó,
Baz, és esküszöm, felveszem a telefont. Biztos vagyok benne, hogy az LAPD( Los
Angeles Police Department - Los Angeles-i Rendőrség ) tudni szeretné majd, mit
csináltál, mióta lejárt a vízumod. Kettőt egy csapásra. - Charmaine megvetően
nézett a párocskára, aztán visszament a fürdőszobába.
Leült a vécéülőkére, a vér lüktetett a fülében.
Remegett a keze. A vékony falakon át hallotta, hogy sustorognak. Annak a
szörnyűsége, amit Baz tett - hazahozott egy másik lányt, amig Charmaine ki volt
ütve az alkohol és a kokó kombinációjától -, valahogy elhalványodott ahhoz a
zűrzavarhoz képest, amibe keveredett, s amire most ébredt rá. Ki kell jutnia
innen. Ki kell húznia magát a csávából. Ez volt az út vége a számára…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése