2014. november 20., csütörtök

Alkohol és kokain




"Charmaine igyekezett kinyitni a szemét, ami olyan volt, mintha leragasztották volna. Amikor sikerült, Bazt kezdte keresni. Nem volt ott. Felült, megpróbálta felidézni, mit csinált előző éjjel, de nem járt sikerrel. Homályosan emlékezett rá, hogy Touchcsal és néhány barátjával elmentek egy klubba, valahol a reptér közelében: Blue valami. Meleg volt, sötét és füstös, ő pedig ivott valamit, felszívott pár csíkot a mosdóban - szokásos péntek esti program. De ennyi. Nem emlékezett rá, hogyan jutottak haza, vagy hogy miért van még mindig teljesen felöltözve.
Óvatosan letette a lábát az ágyról, és megpróbált felállni. A feje lüktetett, és hányinger kínozta. Kinyitotta az ajtót, és bebotorkált a fürdőszobába, próbált egyenletesen lélegezni. A legkevésbé sem akarta hányással kezdeni a napot.
Kitapogatta a villanykapcsolót, és összerezzent, amikor az apró fürdőszobát elárasztotta a fény. Megnézte magát a tükörben, miközben megnyitotta a csapot, hogy megmossa a fogát. Bőr: pattanásos, hámló és fakó; szem: elhomályosult, elkent szemfesték, és fáradt; haj: tartás nélküli és élettelen, látszanak a gyökerei. Csak bámult magára, ahhoz is túl fáradt volt, hogy felfogja, mennyire rémesen néz ki. Gépiesen lehajolt, és elkezdte mosni a fogát. Ahogy köpött és öblített, észrevette, hogy vérzik az ínye. Rettenetes hideg érzés indult felfelé hátul a nyakán.
Csak néhány napja volt, hogy Touch megmutatta az undorító réseket a szájában, ahol a fogainak kellett volna lenniük.
- Ja - mondta elégedetten, észrevéve Baz és Charmaine döbbenetét. - Ínybetegség. Ez a szar szétmarja az ínyedet  mondta, egy kevés kokaint morzsolgatva az ujjai között. - Legyetek óvatosak. Járjatok fogorvoshoz. Ne csináljátok azt, amit én, amikor még többet használtam a szert, hogy enyhítsem a fájdalmat.
Charmaine-nak szokása lett, hogy az ínyébe dörzsölt egy kis kokót, mielőtt csíkot szívott volna - Baz és Touch is esküdözött, hogy anyálon át közvetlenül bekerül a véráramba, és úgy jobban üt. A rózsaszínes vörös habra meredt a mosdókagylóban. Hirtelen kopogtattak az ajtón. Összezavarodott. Baz soha nem kopogott. Az ajtó nem is volt rendesen bezárva. Kiöblítette a száját.
- Baz? - kiabálta, és lemosta a vért. - Mit akarsz?
- Nem Baz vagyok, hanem Lindy. Bejöhetek? Mindjárt bepisilek.
Charmaine felrántotta az ajtót. Ki a franc ez a Lindy? Egy majdnem meztelen, alacsony, sötét hajú lány futott be, és ledobta magát a vécére. Mintha fel sem fogta volna Charmaine jelenlétét.
Charmaine rábámult.
- Te ki vagy? - kérdezte. - Hogy jöttél be?
- Bazzal jöttem - mondta a lány élénken, és a vécépapírért nyúlt. 
Nem emlékszel? Mind együtt jöttünk vissza.
- Mi van? Ki az a mi? Én meg Baz?
- Ja. Múlt éjjel .. Mi bajod van? - Lehúzta a vécét, és felállt. Úgy tűnt,
Baz egyik bokszeralsóját viseli, meg alig valami mást. Istenem, de szarul nézek ki. - Kritikusan megszemlélte az arcát. Fiatal volt, nem lehetett több tizennyo1cnál, sápadt bőr, nagy, kék szemek, hosszú, sötétbarna haj. Charmaine még soha életében nem látta őt.
- Ne haragudj, de miért van rajtad Baz bokszere? - kérdezte Charmaine. - Touchcsal jöttél? Az egyik barátja vagy?
- Nem, mondtam már. Én Baz barátja vagyok. Nézd, egész reggel hülye kérdésekkel fogsz zaklatni, vagy mi? - Felvette Charmaine fogkeféjét, és leöblítette, mielőtt használni kezdte volna.
- Ez az én fogkefém! - csattant fel Charmaine, és kikapta a kezéből.
- Aú! - visított a lány, ahogy Charmaine körme megkarcolta. Figyelj, hová teszed a kurv@ kezed! - förmedt rá.
- Kifelé a fürdőszobámból - parancsolt rá Charmaine, a hangja remegett a dühtől.
- Ó, bocsánat! - A lány rosszindulatúan nevetett.  Azt hittem, hogy ez Baz kecója.
- Ki innen! - Charmaine most már kiabált. Fogalma sem volt, hogy kicsoda Lindy, és nem is érdekelte. Azt akarta, hogy tűnjön el a lakásból, méghozzá gyorsan.
- Mi a f@. van itt? - kiabálta Baz álmosan a nappaliból.
Mindkét lány megfordult. Charmaine kinyitotta a nappali ajtaját. Baz a kanapépárnákon feküdt, amiket ágyként rendeztek el a padlón. Dupla ágyként. Lindy ruhái a takarók közé gabalyodtak : fekete melltartó, apró felső, leopárdmintás miniszoknya. Charmaine hitetlenkedve meredt a kuplerájra.
- Char, szállj már le az ügyről, jó? - A fejére húzott egy párnát. Charmaine a lányhoz fordult, a szeme szikrákat szórt. Valami eltört benne. Ez volt az utolsó csepp.
- Húzd el a beled a házamból, mielőtt kihívom a zsarukat. Gyerünk, fogd a szarodat, és kifelé - mondta, olyan nyugodtan, amennyire csak tudta. Odament a rögtönzött ágyhoz, lehajolt, és felvette a lány ruháit. - Gyerünk - kiabálta, miközben hozzávágta a ruhadarabokat. -Mozogj! Most! - A lány ellenséges pillantásokat vetett rá. Öltözni kezdett.
- A kurv@ életbe, Char - nyögte Baz a párna alól. Charmaine hidegen ránézett.
- Még egy szó, Baz, és esküszöm, felveszem a telefont. Biztos vagyok benne, hogy az LAPD( Los Angeles Police Department - Los Angeles-i Rendőrség ) tudni szeretné majd, mit csináltál, mióta lejárt a vízumod. Kettőt egy csapásra. - Charmaine megvetően nézett a párocskára, aztán visszament a fürdőszobába.
Leült a vécéülőkére, a vér lüktetett a fülében. Remegett a keze. A vékony falakon át hallotta, hogy sustorognak. Annak a szörnyűsége, amit Baz tett - hazahozott egy másik lányt, amig Charmaine ki volt ütve az alkohol és a kokó kombinációjától -, valahogy elhalványodott ahhoz a zűrzavarhoz képest, amibe keveredett, s amire most ébredt rá. Ki kell jutnia innen. Ki kell húznia magát a csávából. Ez volt az út vége a számára…"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése