A Szeretet
látom. Hálával nézve
teljes a Világ.
...eddig a "fájdalom szemüvegét" hordtam.
Az emberek, "jó érzések" elvesztésétől való félelem lebénított, és a világot fájdalommal teli helynek láttam, hiszen erre fókuszáltam.
Ahogy -egy belső gyermek meditáció hatására- ott láttam magamat boldog szüleim ragyogó igaz valójával, rá kellett jönnöm, hogy ez az IGAZSÁG időtlen. Ebben a Valóságban nem lehetséges az elválás (amitől korábban féltem) hiszen mindannyian a Boldog EGYséget éljük mindig.
Fellebbent a fátyol, mely az elkülönültség illúziójából bepillantást engedett az Egység múlhatatlan boldogságába!
BG
További gondolatokat találsz itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése