"Aki mosolyog, annak nyert ügye van a munkahelyén"
A mai napig emlékszem arra, amikor Viktória először mosolygott rám.
Amikor besétáltam az édesanyja ékszerüzletébe, először észre sem
vettem őt. A karórákat nézegettem, de amikor felpillantottam, Viktória
rám villantotta tízkarátos mosolyát, és rövid időn belül (majdnem)
hozzá illő gyűrűt kapott tőlem. Ha valaki, akkor én aztán bizonyíthatom,
hogy a mosoly ragadós, hiszen a feleségem több mint huszonöt éve folyamatosan nevettet.
Egy barátságos mosoly csodákat tehet, akár a vevő, akár az eladó pozíciójában vagyunk, sőt még akkor is, ha önmagunkat kell eladnunk.
Olvastam, hogy mikor a Holiday Inn szállodalánc ötszáz új munkahelyet hirdetett meg, ötezer jelentkezőt hívtak be interjúra. Állítólag automatikusan kihúzták a listáról azokat a jelentkezőket, akik négynél kevesebbszer mosolyogtak az interjú során.
Egy másik "mosoly tanulmány" szerint a barátunk vidám tekintete nagyobb hatással lehet a hangulatunkra, mintha ötszáz dolláros fizetésemelést kapnánk. Tudták-e kedves olvasóim, hogy ilyen értékes a mosolyuk? Amikor jómagam tudomást szereztem erről a kimutatásról, körbejártam a gyülekezet irodájában és mindenkire rávigyorogtam.
Tessék, a fizetésemelésed! - mondogattam. - Ez a tiéd, ez a pedig a tiéd." Azóta sem értem, miért mondták, hogy egy kis készpénznek jobban örültek volna. No, de lényeg a lényeg: aki mosolyog, annak nyert ügye van a munkahelyén.
Alexandra lányunk születésekor frissen kinevezett pásztor voltam, Viktória pedig ott segített be nekem, ahol csak tudott, ezért szükségünk volt egy bébiszitterre, hogy napközben vigyázzon a kislányunkra. Elbeszélgettünk vagy fél tucat jelentkezővel.
Néhányuk igen képzett volt, nagyszerű ajánlólevelekkel és szakmai gyakorlattal - de egyiküket sem alkalmaztuk. Egy hatvanéves idős hölgy lett végül a befutó", akinek se ez irányú szakmai előképzettsége, se lenyűgöző önéletrajza nem volt. A néni egyszerűen kedves és ragyogó volt, mint a meleg tavaszi napsugár. Az egész ismerkedő beszélgetés alatt a sugárzó mosolyában gyönyörködtünk.
Ma már tudom, hogy életem egyik legjobb választása volt ezt az idős hölgyet alkalmazni. Az évek során örömmel és nevetéssel töltötte meg az otthonunkat. Mindent viccesnek talált, amit Alexandra tett.
Ha addig azt hittem, már tudok egyet s mást a mosoly erejéről, tévedtem:
még rengeteget kellett tanulnom ettől a nénitől. A legfontosabb dolog, amit megértettem rajta keresztül, hogy a mosoly utat készít azoknak a jellemvonásoknak, amelyeket kifejez: a kedvességnek, a tiszteletnek, a szívélyességnek és a törődésnek.
Mindannyian kaptunk Istentől egy mosolyt - a kérdés azonban,
hogy vajon megfelelően használjuk-e a magunkét? Kifejezzük-e eléggé
az örömünket? Ki tudja, mennyi előnyt élveznénk még az életben,
ha teljesen szabadjára engednénk a boldogságunkat és az örömünket?
Joel Osteen: Örülj minden napnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése