Az ártatlanságot sokszor a naivitással keverjük össze. Nem szeretnénk naivak lenni . Nem is kell!
Az ártatlanság mindig erőt ad, ilyenkor valódi tiszta énünkkel azonosulunk.
A következő lépés, amikor felismerjük, hogy a többiek is rendelkeznek ezzel az ártatlan, tiszta résszel.
A pusztítás/rombolás a gyengeség, tehetetlenség tévképzetének eredménye. Félelemből fakad, amikor azt hisszük, hogy valamit - amire vágyunk - nem kapunk/nem kaphatunk meg.
Ha nem „vesszük el” állandó hiányérzet van bennünk, hogy lemondtunk valamiről, ami fontos volt számunkra.
Ha mégis
„elvesszük” a bűntudat miatt nem csak környezetünket, de saját magunkat is
romboljuk.
Csak a szeretet igazságos! Amikor a félelem és abból eredő seregnyi negatív érzés „okuláréját” a szeretet szemüvegére cseréljük feltárul az IGAZSÁG: esszenciális részünk mindig tiszta és ártatlan, hozzá semmilyen árnyék nem tapad. Szükségtelen hát a bűnhődés/bűntetés.
Szabad kipróbálni azt, amire vágyunk. Ha a tapasztalás mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket könnyebben el tudjuk engedni és új választást hozni.
Helyreigazítás lehetséges. Ezt támogatja belső ártatlanságunk ereje. Fölösleges hát erőnket rombolásra, pusztításra pazarolni, ha helyreigazíthatunk és építhetünk is általa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése