Szerezd vissza a harmóniát!

Akit a Ji-king vezet, sohasem keresi a konfliktusokat.

Minden helyzetben a harmónia fönntartására törekszik, s ha az mégis elvész, azon igyekszik,

hogy azonnal visszaszerezze.

Nem szívesen támad - csak akkor, ha már elkerülhetetlen.

„A szelídek öröklik a Földet.”

Ennek a békés magatartásnak az a bizonyosság az alapja, hogy az élet nem ellened, hanem

érted van. Hogy benne vagy a Taóban, mint magzat az anyaméhben. Ami történik veled, az „ming”

- sorsszerű.

Lényegében ez a krisztusi tanács is: „Szeresd felebarátodat önmagadként”... „Állj ellen a gonosznak”...

„Szeressétek ellenségeiteket”... stb.

A baj az, hogy ebből semmi nem valósult meg.

A szétszakadt egyházak több mint ezer esztendeje engesztelhetetlen gyűlöletben élnek, s ez

a konok ellenségeskedés egész kultúránkat minden vonalon jellemzi.

Ezt azért fontos tudni, mert a mi lelki szerkezetünkbe ez a „taoista” felfogás egyáltalán nem

épült bele. Nemcsak mi, őseink sem értették már a harmónia nyelvét - a gyönyörűséges egységélmény

csak könyveinkben él, vagy képmutató hazugságokban; történelmünket a diszharmónia, a

gyűlölet és az a rögeszme uralja, hogy a másikat vagy erőszakkal kell meggyőzni, vagy, ami még

jobb megoldás: el kell pusztítani.

Nekünk a szeretetről - a világgal való egység élményről nincsenek valódi tapasztalataink.

Legalábbis nagyon ritkák.

A mi valóságos létélményünk az, hogy idegenül élünk egy ellenséges világban, amely hazudni

tudja csak a szeretetet.

Ezzel a tudattal nem lehet harmonikusan élni.

A Ji-king pedig harmóniát akar teremteni, s ez az ellentétek, a Jin-Jang erők kiegyensúlyozásával

történik.

Ezért az „élet művészének” azt a korszerűtlen - de igaz - tanácsot adja, hogy ne tekintse ellenségének

a világot, még akkor sem, ha a világ annak tekinti őt!

Éljen úgy, mint a jó tengerész: bármilyen háborgó és veszélyes is a tenger, emeletes hullámokon

dobálja hajóját, dühöng és el akarja nyelni - mégsem tekinti ellenségének! A tenger a jó hajós

lételeme. Hitvese, szerelme, istene, akivel néha keservesen birkózik, de sohasem úgy, mint egy

ellenséggel, hanem mint saját testével, lelkével, mindenével! Nem tudna nélküle élni, mert az övé:

egy vele! Ezért sohasem átkozza a vihart - előre számít rá, tudja, hogy benne van a sorsában -, s

igyekszik helytállni a halálos veszedelemben is.

A jó hajós a legnagyobb viharban is tudja, a megoldás kulcsa az ő kezében van. S ha nem

ott, akkor az Istennél. De sohasem gyűlöli a tengert!

Az „élet művésze” senkit sem tekint „ellenségének”, még akkor sem, ha mások annak tekintik

ők. Ez egyébként a harcművészet alapszabálya.

Mindenkit együttérzésre nevelnek, s eltanácsolják azokat a tanítványokat, akik agresszívek,

és a másik emberben csakis a levágandó idegent látják.

Az ilyen szemléletnek nem csupán „morális”, de praktikus oka is van: gyűlölettel nem lehet

győzni! A jó harcos egységben él az ellenfelével - azért ismeri gondolatait. Ezért tudja legyőzni,

ezért is könyörületes hozzá az utolsó pillanatig. De utána már nem!

A szamuráj békés - de nem tanácsos sem becsületére, sem életére törni.

Müller Péter: JI KING