Városnézés a több ezer szigetre épült Stockholmban, mely
Európa egyik legszebb fővárosa (az óváros szűk utcácskái, a királyi palota a
pompás bútorzattal és a koronaékszerekkel, a híres városháza, a
Koronázótemplom stb.).
Európa legrégibb skanzenje, Vasa Múzeum stb.
Stockholm
14 szigetre épült, amelyeket 53 híd köt össze.
A jégkorszak után, időszámításunk előtt 8000-ben már nagy
számban éltek itt emberek, ám amint a hőmérséklet ismételten zuhanni kezdett az
itt élők elvándoroltak délebbre. Több ezer évvel később, amikor a föld ismét
kiolvadt ezen a vidéken és az éghajlat elviselhetőbbé vált a talajok újra
termékenyek lettek a környéken és elkezdtek visszatérni az emberek. A
Mälaren-tó és a Balti-tenger találkozásánál fekvő szigetcsoporton
időszámításunk szerint 1000 környékén telelpedtek meg a vikingek. A
kereskedelmi útvonalak kiépítésével pozitív változást hozott ezen időszak a
térség életében.
Stockholm városának területe a sagákban Agnafit néven
jelenik meg és a Heimskringla összefüggésbe
hozza a legendás Agne királlyal.
Stockholm első írásos említése 1252-ben történik meg, amikor is a Bergslagenközelében
fekvő ércbányák miatt a korabeli fémkereskedelem fontos helyszínévé vált. A
város nevének előtagja a stock farönköt jelent svéd nyelven,
bár a német Stock, azaz erődítmény szóval is
kapcsolatba hozzák. A város nevének utótagja a holm, azaz kis
sziget jelentéssel bír és úgy tartják, hogy a város középső részén
elhelyezkedő Helgeandsholmen-re
utal. A legrégebbi svéd krónika, az Erikskrönikan szerint
a várost Birger Jarl alapította,
hogy megvédje Svédországot a karéliaiak tengerről érkező támadásaival szemben,
az 1187-es siguntai fosztogatást követően.
Az első épület egy erődítmény volt, amely a Mälaren és a
Balti-tenger közti fogalmat szabályozta. Az "észak Velencéjének" is
nevezik.
Stockholm városmagja az óváros, svédül: Gamla Stan) a Helgeandsholmen sziget közelébn
kezdett el kialakulni a 13. század közepétől kezdődően. A város eredendően a
Hanza kereskedelem miatt indult virágzásnak, mely a Baltikumban folyó
kereskedelem révén erős gazdasági és kulturális kapcsolatokat létesített Lübeck, Hamburg, Gdańsk, Visby, Reval és Riga városokkal.
1296 és 1478 közt a stockholmi városi tanács 24 tagból állt, melynek felét a
német nyelvű partnervárosok delegálták.
Stockholm stratégiai és gazdasági szerepköre fontos tényező volt
a dán uralkodók és
a Kalmari uniókapcsolatait
illetően, és a nemzeti függetlenségi mozgalom során a 15. században. II. Keresztély dán király1520-ban
bejutott a városba. 1520. november 8-án ezen esemény vezetett a szembenálló
felek közt a Stockholmi vérfürdőhöz, majd vezetett további
felkelésekhez és végezetül a Kalamari unió felbomlását idézte elő.
1523-ban I. Gusztáv svéd király uralmával és királyi
hatalmának megerősödésével kezdetét vette Stockholm lakosságának növekedése,
mely 1600-ra már elérte a 10 000 főt.
A 17. század során Svédország vezető hatalommá vált Európán
belül, mely visszatükröződött Stockholm fejlődésén is. 1610 és 1680 között a
város népessége meghatszorozódott. 1634-ben Stockholm hivatalosan is a svéd
birodalom fővárosává lépett elő. A kereskedelemmel kapcsolatos szabályokat
rögzítették, amelynek következtében Stockholnak alapvetően monopolhelyzete
alakult ki a külföldi kereskedőkkel szemben Skandinávia és Svédország
területén.
1710-ben pestisjárvány tört ki, amely miatt mintegy 20 000 fő
vesztette életét a városban, amely a népesség 36 százaléka volt.[7] A nagy északi háborútkövetően a város fejlődése
abbamaradt. A népesség növekedése megállt és a gazdaság fejlődése is lelassult.
A várost sokkolta, hogy elveszítette nagyhatalmi pozícióját a kontinensen.
Ugyanakkor a város megőrizte politikai szerepkörét Svédországon belül és
kulturális fejlődés kezdődött III. Gusztáv svéd király uralkodása
idején. A 19. század második felére Stockholm visszaszerezte vezető gazdasági
helyét. Új iparágak jöttek létre és Stockholm fontos kereskedelmi és
szolgaltatási központtá vált, valamint Svédország kapujává nőtte ki magát. Ezen
időszak alatt a népesség drámai növekedésnek indult, főleg a bevándorlásnak
köszönhetően. A század végére a város lakosságának csak kevesebb mint 40
százaléka volt helyi születésű. A város elkezdett korábbi határain kívül is
terjeszkedni. A 19. század során számos tudományos kutatóintézetet alapítottak
a városban, például a Karolinska Intézetet is ekkor alapították. Az 1897-es
világkiállítást Stockholmban tartották. Stockholm modern, technológiailag
fejlett és etnikailag változatos várossá vált a huszadik század késői
évtizedeire. Számos régi épület vesztét okozta a modernista városfejlesztés,
beleértve a Klara városrész történelmi negyedét is, ahol a régi épületeket
modern építészeti megoldások váltották fel. Ugyanakkor Stockholm számos
városrészében, így a Gamla stan, a Södermalm, az Östermalm, a Kungsholmen és a Vasastan városrészekben
sikerült egész utcákat, városrészeket megmenteni a század harmincas éveit uraló
rombolástól. A huszadik század során az alacsonyabb hozzáadott értéket
képviselő iparágakat fokozatosan felváltották a városban a magasabb hozzáadott
értéket képviselő szolgáltatóipari és csúcstechnikát képviselő iparágak és
szolgáltatások.
Jelenleg Európa egyik legdinamikusabban fejlődő régiója a
Stockholm környéki terület, melynek létszáma várhatóan 2024-ben eléri a 2,5
millió főt.
Forrás: Wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése