Rippl-Rónai József

Fotók:Ripl emlékház & Virág Judit galéria

Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.)^.
Rippl József tolnai sváb származású, r. katolikus vallású,^[2] első generációs értelmiségi igazgató-tanító^[3] és Knezerich Paulina horvát ősökkel is rendelkező asszony fiaként született Kaposvárott, Rippl József néven. Családnevét, apját és két testvérét egy évvel később követve, 1889-ben változtatta Rippl-Rónaira.^[2] Művészi pályafutása kis kanyarral indult. A pécsi Arany Sas patikában^[4] és Kaposváron az Arany Oroszlán Gyógyszertárban volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerész mesteroklevelet szerzett. 1906-ban, a Könyves Kálmán reprodukciós cég gyűjteményes kiállításán 318 alkotásával mutatkozott be a hazai közönségnek.

Kezdetben Zichy Ödön gróf gyermekei mellett házitanítóskodott. 1884-től ösztöndíjasként a müncheni akadémián tanult, majd 1887-ben Párizsban segédjévé fogadta Munkácsy Mihály. A francia fővárosban barátságot kötött James Pitcairn Knowles skót festővel, aki James A. M. Whistle művészetéért rajongott. A Julian Akadémián megismerkedett a Nabis (Próféták) elnevezésű csoport tagjaival, melynek rövidesen ő maga is tagja lett, az úgynevezett fekete korszakában készült alkotásaival több kiállításukon is részt vett. Knowles révén ismerte meg Aristide Mailoll szobrászt, akivel szintén szoros barátságot alakított ki. 1899 nyarát Banyuls-ban, egy pireneusokbeli kis faluban töltötte a szobrász társaságában, színvilága itt kivilágosodott.
 1889-től 1902-ig tartó korszakát "fekete" vagy "színredukciós korszak"-nak nevezik. Festményei a fekete, a sötétzöld, a barna harmóniájára építenek. Az art nouveau mesterévé vonalainak ritmusa, lendületes körvonalai avatták.
 A magyar közönség először 1900-ban láthatta alkotásait. Hazatelepült, majd 1902-ben szülővárosába, Kaposvárra költözött. A teljes elismerést 1906-os, a Könyves Kálmán Szalonban megrendezett kiállítása és aukciója hozta meg a művész számára,ahol 318 alkotásával mutatkozott be a hazai közönségnek.
 1908-tól új korszaka kezdődik: "kukoricás" képei az új nyugat-európai áramlatok hatása alatt állnak. A hangsúlyos kontúrok durván egymás mellé helyezett, széles ecsetvonásokkal felvitt foltokat ölelnek körül. A festékfoltok csak bizonyos távolságból alkotnak egységes képet.
 1910-ben Budapestre költözött, és állandó tagja lett a Japán kávéház művészasztalának. Önéletrajzi írását 1911-ben jelentette meg a Nyugat, melynek szerkesztőiről élete végén pasztellsorozatot készített.
 Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Újra franciaországi látogatást tett, ahol az első világháború kitörésekor 1914-ben Párizsban mint ellenséges állam polgárát elfogták és hét hónapra internálták, Szabadulása után háborús képeiből kiállítást szervezett. 1915-ben tért haza Kaposvárra, az 1908. július 23-án megvásárolt^[5] Róma-villába, ahol tovább alkotott.
 Második neje francia Baudrion Lazarine volt, aki 20 évvel élte túl.
 Nemcsak festményeket és grafikákat készített, tervezett üvegablakokat és poharat, lámpát is. 1912-ben ő készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Utolsó korszakának középpontjában a pasztellportré szerepel. Ezzel a technikával készíti el többek között a Nyugat híres személyiségeinek (Móricz Zsigmondnak, Szabó Lőrincnek, Babits Mihálynak) arcképét.
 Rippl-Rónai nevéhez mintegy tízezer mű köthető, azonban ezek egy része mára már megsemmisült, sok képe pedig Amerikában vagy ismeretlen helyen található. 2016 májusában egy erdélyi magángyűjteményből új alkotása került elő: egy Ady Endrét ábrázoló pasztellkép.

Forrás:Internet
Kapcsolódó cikket találsz itt!