Arc (Rüdiger Dahlke)

Szimbolikus jelentés: különös ismertetőjel, névjegykártya, önkifejezés, egyéniség;
hangulati barométer (az „őszinte bohóctól" a „pókerarcig"), őszinteség, „homlokzat", „fizimiska"; 
az érzékelés központja: a nyílt tekintet nyitottságról árulkodik, a csukott szem az ellenkezőjéről, a lógó szemhéj álmosságot jelent (az „ágyba csalogató pillantás" magával ragadja azt, akire ránéz az illető), az összeszűkült szem a megerőltetés és az elfojtás jele, a magas homlok értelemről, intellektusról tanúskodik (kopaszodó halánték); 
a száj mérete elárulja, hogy viselője milyen mértékben érte el a nagykorúságot, de lehet a „nagyszájúság" jele is; 
az ajkak az érzékiségről is sokat elmondanak, míg a fogak a vitalitás fokmérői; 
az orr a fallikus (férfias) erő szimbóluma, az áll az akaratot jelképezi; 
a ráncok és redők az idő őszinte jelei.
Feladat, témakör: „imázs", kinézet, amilyen az illető „első ránézésre"; kapcsolatfelvétel;
az arc kifejezi hangulatunkat, de felvehetjük segítségével valamilyen hangulat maszkját is: grimaszol, „megőrzi" vagy „elveszti az arcát", „megmutatja valódi arcát", ,Jó arcot vág valamihez' ; érzékelés: észrevenni, szagolni, szimatot
fogni. 
Ősprincípium: Nap (önkifejezés)-Hold (hangulatok)-Vénusz (szépség,homlokzat)

(Dr. Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve: a betegség)
kapcsolódó cikk:

A velencei karnevál

A szerző további írásait megtalálod itt!