Fotók:Mosoly100
II. Szavái Dzsaj Szingh építtette a 18. század elején, 1727-1734 között. A maharadzsa összesen öt csillagászati obszervatóriumot építtetett Közép-Nyugat Indiában. A dzsantar mantar kifejezés jelentése urdu nyelven = „számításokra alkalmas eszköz”.
Indiában a Dzsantar Mantar a legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt középkori csillagvizsgáló. Egyes műszereit a mai napig használják, például a monszun idejének előrejelzésére.
Húsz műszere között találhatók napórák, a bolygók és a csillagok helyzetét mutató műszer, a Nap magasságát mutató eszköz. A műszereket a ptolemaioszi világkép szerint állították be. Az itt végzett csillagászati megfigyelések során szerzett adatok hozzájárultak a korszak lényegében utolsó csillagkatalógusa, egy ún. zidzs összeállításához.
A legnagyobb műszer, a „szamrat jantra” 27 méter magas, árnyékát pontosan bejelölték, ennek segítségével megállapítható a nap során az idő. A tetején egy kis kupolát alakítottak ki, innen jelentették be a fogyatkozásokat és a monszun érkezését. Az épületeket helyi kőből és márványból építették. Mindegyik műszernek saját csillagászati skálája van, amit rendszerint az épület belső felén elhelyezett márványon jelöltek be.
Forrás és további infó itt!
