Kudarcról (V. Varga Zoltán)

Fotó:m&m

"Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem."

Paulo Coelho

Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.
Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben.
V. Varga Zoltán

Egyetlen esélyünk, hogy megoldódjon egy problémánk, ha őszintén szembenézünk vele, ha ráfókuszálunk, és akkor nem csak a nehézségeket, de a kiutat is meglátjuk!(BG)

Kapcsolódó gondolatok: Weöres Sándor:A teljesség felé

Szembenézni a valósággal ...

...Időnként félelmetesnek tűnik…

Miért ?

Gyermekkori traumák miatt pl. testvér születése, szülők válása, családtag korai halála, szexuális zaklatás, bűntudat stb.

Ha azt hiszem, hogy félelmetes szembenéznem a valósággal, egyre inkább kirekesztem magam a valóságos életből.

Ha megengedem, hogy szembenézzek a valósággal – ezáltal újra bekapcsolódhatom az életbe.

1/Mi jut eszedbe a következőről: 

„Örömmel és nyugalommal végzem dolgaimat és ez mindig meghozza a jutalmat”

Igaz ez a kijelentés rád? (Ha igen, menj tovább a 2. ponthoz, ha nem:)

Volt olyan időszak, amikor ez igaz volt?

Mikor szakadt meg ez a védett állapot? (óvodában, iskolában, testvér születésekor, valakinek az elvesztésekor, munkahelyen, valahol másutt? )

Kapcsolható-e valamilyen személyhez ennek a biztonságérzetnek az elvesztése? (szülő, pedagógus, testvér, társ, ember, csoport?  )

2/Amikor a valósággal való szembenézés a kérdés,

a/tudsz-e gyengéden (tapintatos tisztelettel, megbecsüléssel, a belső szabadságot biztosítva) tekinteni önmagadra ebben a helyzetben?

b/Mit várnak el mások tőled egy ilyen helyzetben?

-          pl: mindenki mást: legyek bátor, sikeres bármi áron;

-          húzzam össze magam, hogy a másik bátran gyakorolhassa a hatalmát:

-          húzódjam el az „útból”

cél: egyenrangúság (minőségi értelemben)

c/Mit vársz el te másoktól?

-          fogadjanak el (én is elfogadom őket)

-          gondoskodjanak rólam (ezzel átadom a hatalmamat, alárendelt helyzetbe kerülök)

cél: alkotó együttműködés

d/ Mit vársz el magadtól?

-          pl: sikeres legyek

-               ne hibázzak

cél: Tapintatos tisztelettel használjuk azt, amit tudunk!

3/Előfordul-e a családodban, vagy számodra fontos embereknél, hogy problémát okozott számukra a valósággal való szembenézés?

a/Ha igen, tudták-e kezelni ezt a problémát, hova vezettek az általuk használt módszerek? Mit tanulhatsz tőlük?

(pl: boldogtalanul élnek esetleg belehaltak vagy sikerült megoldaniuk a problémát és sikeresen továbbléptek? )

b/Ismersz-e olyanokat, akik számára nem jelentett problémát a valósággal való szembenézés, vagy nem tekintették annak? Mit tanulhatsz tőlük?

(a valóság hozzájuk alakult, miközben bátran használták a tudásukat pl. BE  műfordító az ékszereivel a kezében nyitott ajtót 1945-ben az orosz katonáknak és folyékonyan elbeszélgetett velük az anyanyelvükön – tisztelettel kezelték és még az óráját sem vitték el)

4/Mennyire érzed azt, hogy meg kell felelned mások rólad alkotott véleményének?

Ha nem tartasz a megszégyenítéstől, akkor tudsz szelíd lenni; szeretni és szeretve lenni?

(beletartozik saját magad megszégyenítése is!)

pl: amikor Sértődöttnek és hallgatagnak érzed magad, választhatod azt hogy tudatosíthatod magadban amennyiben érdeklődsz a külvilág iránt, irántad is érdeklődnek és ráébredhetsz, hogy  valójában nélkülözhetetlen vagy -> Tudatalatti szinten választhatod azt, hogy : Egyenrangú és őszinte légy (elsősorban önmagadhoz, és ha ez sikerül, akkor másokhoz is), Testi szinten pedig megélheted, hogy Egységben vagy önmagaddal, képes vagy megvalósítani önmagadat, ezáltal megélheted az Egységet a körülötted lévő világgal, aminek következtében a valósággal való szembenézés vonzó, inspiráló gyakorlattá válhat!

BG
További gondolatokat találsz itt!

Sikerről

A siker nem mindig az, aminek látszik...

Ne harcolj az elkerülhetetlennel! Ha küzdesz, az annyit jelent, kudarctól tartasz. Ne érezd úgy, hogy teljesítened kell! Ha így teszel, elérhetsz bármit.
Frank Herbert

Túlságosan megértőnek lennni...

Vannak emberek, kérem, akik mindent megértenek, vannak, akik semmit sem, kedves uram! Rosszabbul jár az, aki mindent megért, mert a végén elveszti minden energiáját és önálló akaratát. Aki megértő lélek, az ugyebár azt mondja: "Nem szabad ezt tennem, nem szabad azt tennem, nehogy elkövessem ezt vagy azt a gonoszságot". Rendben van, de egy szép nap észreveszi, hogy az élet nem egyéb gonoszságnál, s hát akkor, kedves uram, vallja csak be, mi értelme volt annak, hogy maga nem követett el egyet se... azt jelenti, hogy nem élt, kedves uram, pontosan azt jelenti!

Luigi Pirandello

A gesztenye

Fotó: https://www.vitalitas-magazin.hu

Cantal szegény vidék. Az élet nehéz. A gesztenye az éhezők megmentője, az állatok és a nélkülözők legfőbb étke. Szüretelés után nyomban fustölik, hogy egész télen elálljon s ne falják föl a férgek. A mezőgazdasági munkások szerződésében benne foglaltatik, hogy kötelesek minden este egy rekesz gesztenyét megpucolni. A lányok pedig kendert szőnek, amiből ruhák és lepedők készülnek. A kenderből készült kelme olyan durva és kemény, mint az auvergne-i tél. 

Pierre Merle: Robert Merle Egy szenvedélyes élet

 

Az etika az mindig egyoldalú

Az az érdekes, hogy nekem mit kell tennem a másikért. Hogy a másiknak mit kell tennie értem, az az ő problémája, és nem az enyém.

Feldmár András

Terv

Van egy tervem, tudom, mit kell tennem, de ha egyedül vagyok otthon, könnyen félredobom a tervemet. Ha egy olyan személy egyengeti az utunkat, aki ismeri a tervünket és támogat benne, sokkal több esélyünk van a sikerre.

Raymond Miltenberger