Apád úgy kezdett el udvarolni, hogy mindennap friss üvegházi
virágokat küldött nekem, mégpedig a megismerkedésünket követő
reggeltől fogva.
Egy nap megtanítom neked a virágok nyelvét, kedvesem, hogy majd
úriemberként te is így vágj bele a széptevésbe, ami nem teljesen
célratörő, épp csak ennyit jelent: igen, felfigyeltem rád.
Mondjuk legyen néhány
sárga rózsa páfránnyal, vagy
egy csokor ibolya. Valami egyszerű, szerény, könnyen a ruhaderékhoz tűzhető csokor, amennyiben az ifjú hölgynek ehhez támad kedve. Ezen a ponton mindig illatos virágot válassz, olyat, ami ellen egyetlen tiszteletre méltó mamának sem lehet kifogása.
Csak ezután, vagyis legalább négy, teázással, piknikkel és füzértánccal töltött hét után térhetsz át a pompásabb virágokra: a hófehér, kábító illatú
gardéniákra és a barackszínű, citromsárga és
cseresznyepiros szegfűkre. Mielőtt felháborodnál, hidd el, pontosan tudom, hogy ez mennyire idegőrlő. Túlságosan sokan vannak nagyrészt persze európaiak -, akik a szegfűt a közönséges amerikai ízléssel párosítják. Szerintem azonban nincs ennél csipkésebb rajzolatú, finomabb és áthatóbb illatú virág.
Nos tehát, amikor már hónapok óta udvarolsz, végre fontolóra veheted, hogy
vörös rózsát küldj, de csakis akkor, ha a szándékaid tisztességesek. A vörös rózsának egyetlen jelentése van. Ha azonban elhibázod, nem reménykedhetsz bocsánatban.
A rózsák után - a hódítás után - mi is következhetne?
Az
orchideák.
Remélem, eljön az idő. amikor szíved hölgye mesél neked ezekről.
Forrás:
Shana Abé - A második Mrs. Astor
