Az összpontosítás

A tér (vízszintes) és idő (merőleges) találkozási pontja a jelen pillanat

A friss információ mindig szükséges  volt a túléléshez, így érthető, mennyire fontos számunkra, hogy tudjuk mi történik körülöttünk.

A hömpölygő információdömpingben gyakran már annak a megtalálása okoz gondot, hogy mire is fókuszáljunk.

Hajlamosak vagyunk a bonyolultnak tűnő kérdésekben kikérve mások véleményét még jobban belebonyolódni az egészbe, míg már nem érzékeljük hogy merre van az "arra" ?!

Mit tehetünk?

Tegyünk rendet: válasszuk ki, mi az, ami fontos/nélkülözhetetlen, akár csoportosíthatjuk is őket, ha szükségesnek érezzük:

    * Magánélet

    * energetizáló tevékenységek

    * munka

    * alkotó tevékenység

Amikor ez megtörtént, akkor könnyen rátalálunk az arany középútra.

A maradékkal pedig nincs dolgunk.

Mennyivel könnyebb így :) ?!

Használjuk a most hatalmát mely  a jelen pillanatban teljesíthető ki!

BG
További gondolatokat találsz itt! 

Bármikor jól jöhet!

Forrás:Grabovoji elmélet

Várunk...Csak várunk…

Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk...
 Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…
Forrás: Aranygondolatok

Tudatában vagy az erődnek?

... és hogy használod?

   Amikor észreveszed, hogy esetleg nem pont úgy, ahogy szeretnéd, csak igazíts a paramétereken és emlékezz rá, hogy

minden körülmények között csodálatos vagy, ahogy más is.  A különbség csak annyi, hogy ki mennyire van ennek tudatában és mennyire tudja megtartani csodálatos mivoltának  rezgését.
  Amikor fájdalom, félelem hatására  eltávolodunk valódi énünktől, egyre kevésbé használjuk ki a bennünk lévő potenciális lehetőségeket.
   
Kísérletekkel bizonyították, hogy az emberek ha tehetik, néhány percen belül elhagyják azt a helyet, ahol kellemetlenül érzik magukat.
 
Ha sikerül visszatalálnunk önmagunkhoz, 
újra jól működünk és jó a közelünkben lenni!
BG
További gondolatokat találsz itt!  

Meg akarod találni a szépséget?

   A világon a legszebb dolgok a törékeny üvegek és a rövid életű hópelyhek a tenyereden.
   Ahogyan felvillannak a szikrák a kihunyó tábortűzben, amelyre már nincs kedved még egy ágat rádobni - mindennek megvan a szabott ideje.
   Ahogyan elered az első tavaszi zápor, ahogyan felragyog a szivárvány a föld fölött, ahogyan elválik az ágtól a lehulló levél, végighasítja az eget a villám cikcakkja.
   Ha akarod, mindenütt, minden órában, minden percben megtalálod a szépséget.

Szergej Lukjanyenko

Meditáció (Fejős Éva)

Fotó:stilblog.hu

...Hirtelen már nem volt olyan nehéz önmagammal lennem. Még valami vicces is az eszembe jutott, mert váratlanul nevetni kezdtem. Olyan érzésem támadt, mintha a testemen belül simogatnának, minden szervemet végigtörölgetnék egy langyos, puha szivaccsal. Egyszerre volt meghökkentő, csiklandós és egy kicsit erotikus is. Mintha valaki nálam sokkal jobban ismerte volna a testemet. Éreztem, ahogy a puha szivacs a tüdőmet simogatja, aztán a gyomromat, megnyugvást okozva a korábbi gyötrelmek után, végigsimogatta a beleimet is, aztán feljebb jött, a torkomhoz, és végül egészen hihetetlen módon a fejemen belül is elkezdett puhán, érzékien, megnyugtatóan simogatni. Néha olyan érzés volt, mintha szerelmesen csókolnának belül mindenütt, máskor mintha tűz lángja nyaldosna, de csak játékosan, finoman, égést nem okozva. Nem tudom, meddig tarthatott.

Fejős Éva: Mert nekünk szeretnünk kell egymást

Ki az erős? (Niccolo Machiavelli)

Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.
Niccolo Machiavelli
(olasz író és politikus)