De ez megint csak elmélet és ideál. Mi a valóság? A bukott ember - akiben élet és halál küzdenek az uralomért - többé nem teljesen ura önmagának: nem maradt több ereje, csak hogy segítségért kiáltson az ürességben. A segítség pedig mint különös válasz érkezik a kiáltásra, bár sosem a várt formában. Beszélhetünk-e arról, hogy az ember “ura" bárminek is? Ellentmondásos, de itt, és egyedül ezen a ponton ura az ember saját lelki sorsának. Ez az a hely, ahol választ. Szabadsága ezen a helyen - a túlélésért folytatott kétségbeesett küzdelmében - “spontán és vitális formában működik, hogy egész lényét arra a célra irányítsa, amely után epekedik." Azonban nagyon óvatosan kell kezelnünk az erő és az önmegvalósítás ezen bizakodó metaforáit. Az ember igazi ereje az agóniában van elrejtve, amiért aztán Istenért kiált - ahol az ember egyszerre tehetetlen és mindenható. Önmagában végtelenül tehetetlen, ugyanakkor “mindent meg tud tenni a Láthatatlanban, aki megerősíti."
Thomas Merton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése