 |
| Alexander Fleming / Fotó: Wikipedia |
Az ... ember utolsó menedéke mindig a véletlen, a szerencse.
Így van ez a tudományban is, ahol a szerencse mindig is segítette vagy
segíthette a kutatókat. A véletlen fő tulajdonsága az, hogy csak azoknak
segít, akik tudnak élni ezzel a szerencsével. 1928-ban amikor az ismert történet
szerint Flemming angol biokémikus egyik kísérleti táptalajára egy
penicillinbacilus szállt, akkor Flemming észrevette ugyan azt, hogy ez a
gomba olyan anyagokat termel, mely elpusztítja a környező baktériumokat,
de nem értette a jelenség lényegét. Leközölte ugyan tapasztalatait egy
folyóiratban, de különösebb jelentőséget nem tulajdonított neki, nem
harcolt ezért az ügyért, így tíz évre teljesen feledésbe merült a felfedezés.
Aztán tőle teljesen függetlenül egy amerikai kutatócsoport újra rátalált a
jelenségre, és ők már megértették a hatás lényegét. Amerikai
szervezőkészség és pénz kellett ahhoz, hogy a különböző gombák
baktériumellenes hatását tanulmányozni kezdjék, majd az eredményeket
felhasználva meginduljon a tömeges ipari gyártás. A II. világháború egyik
igazi nagy fegyverténye a penicillin hatásának megismerése volt. Emiatt a
szövetségesek sok, egyébként halálra ítélt sebesült katona életét tudták
megmenteni. Így a hadseregnek jóval több bevethető katonája lett, ez is
hozzájárult a szövetségesek győzelméhez.
Egely György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése