Ha nehéz elfogadnunk egy ilyen állítást, érdemes a természet példáit segítségül hívnunk:
Nincs két pontosan egyforma virág, vagy fa,
nincs 2 egyforma hajnal, vagy naplemente, mégis nagyra értékeljük őket!
Főleg az
elsőszülöttek, de a fiúnak várt lányok illetve a lánynak várt fiúk is annyira
törekednek a tökéletességre, hogy a legnagyobb eredmények elérését követően is
képesek elégedetlenek maradni.
Nem csoda,
hogy egy idő után belefáradnak a
tökéletesség állandó hajszolásába.
A komfort
zónán túli erőfeszítések természetesen előre visznek, ám a siker állandó
hajszolása , pláne ha a 100% fölötti teljesítményre hajtunk kiaknázza erőtartalékainkat
, nem csoda hát ha belefáradunk az ilyen törekvésekbe.
Mi akadályoz?
Mi segít ilyenkor?
Milyen alapon?
Erőfeszítéseket
tettünk és az eredményektől függetlenül megérdemeljük a tiszteletet, az
elismerést.
Kitől várjuk ?
Az emberek
úgy viszonyulnak hozzánk, ahogy mi viszonyulunk magunkhoz.
További gondolatokat találsz itt!
Tehát bánjunk
magunkkal úgy, ahogy a legszeretettebb emberrel bánunk/bánnánk.
Ezt mások is
érzékelik és visszatükrözik felénk.
Amikor kiegyensúlyozott és boldogságtól ragyog valaki, a közelében mindenki
jobb kedvre derül. Ha haragszik vagy dühös, az emberek elszállingóznak
mellőle. Ha valaki semmire sem tartja magát vagy hagyja, hogy így bánjanak
vele, egyre többen néznek rá így, mígnem belebetonozhatja magát a balek, ügyetlen stb. szerepbe.
Valami olyasmi
történik, mint egy kaleidoszkópban: az elemek mindig más mintázatot mutatnak,
csodálatos, szimmetrikus képeket, miközben az alapot egy kis kupac színes
keverék adja.
Tehát, ha
jól bánunk magunkkal, mások is jól bánnak belünk. Ha tehetséges, hasznos
embernek tartjuk magunkat, mások is annak látnak minket, visszatükrözik a fényünket (és sajátjukkal gazdagítják azt)!
Ennek
köszönhetően a helyzettől függően szebbnél szebb életképek tárulnak
elénk, megélhetjük a vágyott élethelyzeteket!
BG További gondolatokat találsz itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése